Prológus

Sziasztok! Nem kell félni, nem szeretnék hegyibeszédet tartani, csak szeretnék elmondani pár dolgot még így az elején. Kicsit félve teszem közzé, még sosem próbálkoztam ilyennel. Tudom, hogy már nagyon unjátok, tudom, hogy mindenhol ugyanolyan sablonos One Direction blogok vannak. Én se úgy terveztem, hogy róluk fogom írni a következő blogom, egyszerűen így alakult. Kipattant a fejemből egy ötlet, amihez ők illettek. Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok directioner. Szeretem őket, de nem vagyok fanatikus rajongó. Annyit még elmondanék a történettel kapcsolatban, hogy nem egy bonyolult, romantikus szappanopera lesz és nem is egy megsiratós dráma. Azokból van elég. Szeretnék egy kicsit egyedibbet:D
Na jólvan, befejeztem. Csak ennyit akartam. Remélem elnyeri a tetszésetek! Véleményeket nagyon várom.
Csók. xxx.

Are you remember me?

Prológus

Harry szemszöge
Mosolyogva néztem végig az engem körülvevő társaságon. Mindenki részegen riszálta magát valahol a tánctér közepén, már bőven többet ittunk a kelleténél. Fogalmam sincs, hogy kerültünk ide, képtelen vagyok összerendezni a gondolataim. Kábán meredtem magam elé, és vártam, hogy a pultos srác hozzon még egy italt. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, lassú, komótos mozdulatokkal vettem elő.

- Igen? – szóltam bele, mikor a klub egyik csendes folyosójára értem. A hangom furcsán csengett, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, biztos csak az alkohol miatt.

- Mondd, hogy még nem hívták ki rátok a zsarukat! – ismerős volt a hang, de nem jöttem rá rögtön ki az.

- Liam? – kérdeztem bizonytalanul. Beleegyező hümmögés volt a válasz, mire felsóhajtottam. – Nem, még nem gyulladt ki az épület, senkinek nem tört el semmije, nincs okod aggodalomra.

- Már bánom, hogy nem mentem veletek – morogta. Halvány emlékeim vannak róla, hogy Liam ma otthon maradt, el kellett intéznie valamit.

A lelkemre kötötte, hogy figyeljek a fiúkra, én még viszonylag józannak tűnők. Erre a kijelentésére elnevettem magam. Semmivel sem voltam jobb állapotban, mint a többiek. Csoszogva indultam vissza a helyemre, erősen koncentrálnom kellett, hogy ne essek hasra a terem közepén. Talán nem kéne többet innom… Felháborodva vettem tudomásul, hogy ülnek a székemen. Egy fiatal lány támaszkodott a pulton, koktéllal a kezében. Barna haja elegáns kontyban volt feltűzve, karcsú hátát csak egy vékony barna ruha takarta. Mosolyogva beszélgetett a pultossal, miközben az előtte lévő pohárral játszott. Beharaptam az alsó ajkam és óvatos mosolyra húztam a szám. Hangtalanul megálltam mögötte, majd lassan a füléhez hajoltam.

- A helyemen ülsz – suttogtam. Összerezzent egy pillanatra, majd mintha mi sem történt volna, folytatta a társalgást. Kérdőn húztam fel a szemöldököm és az arcát figyeltem. Közömbösnek tűnt, ami meglepett. Még nem nagyon tapasztaltam ilyesmit egy lánynál sem. Jelentőségteljesen a srácra néztem, aki egyből értette a célzást. Biccentett egyet, majd megfordult, hogy kiszolgálja a többi vendéget is.  Elhajoltam és lazán lehuppantam a mellette lévő székre. Nem fog ilyen könnyen lerázni.

Államat megtámasztottam a tenyeremben, mutató ujjammal ajkaimat simogattam. Elgondolkodva figyeltem, ahogy ügyet sem vetve rám iszogatja a koktélját.

- Tetszel nekem – mondtam ki hirtelen. Felvonta a szemöldökét, halvány mosoly jelent meg az arcán. Kínzóan lassan fordult felém, csillogó szemeivel alaposan végigmért mielőtt megszólalt volna.

- Nocsak, nocsak. Harry Styles, személyesen?

Előrehajolt és rákönyökölt a pultra. Tökéletes rálátásom nyílt a dekoltázsára, testét csak egy vékony anyag takarta előlem. Fészkelődni kezdtem a széken, tekintetem elidőzött a combjain mielőtt a szemébe néztem volna.

- Szeretnél valamit? – kérdezte kihívóan. Még egyszer végignéztem rajta, éreztem, hogy szemeim elsötétülnek a vágytól. Nyelvemmel megnyaltam az ajkaim, majd egy széles vigyor kíséretében válaszoltam.

- Ami azt illeti igen, szeretnék.

Arcán egy pillanatra a meglepettséget láttam, de gyorsan rendezte vonásait és elégedetten itta meg az utolsó korty koktélt. Lassú, kecses mozdulatokkal állt fel, nem kapkodott el semmit. Megfordult és tett pár lépést az emeletre vezető lépcső felé. Szaggatottan vettem a levegőt, nem voltam tudatában annak mire készülök. Az agyam egy hátsó zugában tudtam, hogy ezt nem most és nem itt kéne, de már nem érdekelt. Egy dolgot akartam. Megkapni ezt a lányt.

Hátranézett, kezével intett, hogy kövessem. Alaposan megnéztem magamnak hátulról, ahogy követtem felfelé. Karcsú lábaival magabiztosan lépkedett előre. Egy sötét folyosóhoz értünk, sosem jártam még itt, pedig régóta ismerem ezt a szórakozóhelyet. Körbenézett, majd jobbra indult. Cipőjének egyenletes kopogása visszhangzott, ahogy szó nélkül sietett előre. Egy magas, barna ajtónál állt meg a folyosó végén. Kutakodott egy kicsit a táskájában, majd kihúzott belőle egy kulcscsomót. Rutinos mozdulatokkal helyezte a megfelelőt a zárba és a kattanást követően belépett. Egy egyszerű hálószobában találtam magam. Nem sokat láttam belőle, csak a szemközti falnál lévő ablakokon keresztül szűrődött be egy kis halovány fény. Hatalmas franciaágy állt a szoba közepén, oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel. Ezzel szemben két ajtó volt, gondolom a fürdőbe vezettek. Nem volt időm jobban körülnézni, a lány elém lépett és hirtelen nekilökött a falnak. Kezeivel a nyakkendőmet szorongatva húzódott közelebb hozzám, ajkai szenvedélyesen csókolták az enyémet. Nem sokat tétlenkedtem, megragadtam a csípőjét és óvatosan ledöntöttem az ágyra.

- Mondd meg a neved – ziháltam, miközben ujjaim fürgén gombolták ki a blúzát.

- Rachel - suttogta két csók között, majd megszabadított az ingemtől is.