9. fejezet - Hazudsz nekem

Hai!:) Meghoztam a következő részt is. Kicsit rövidebb lett, mint általában, bocsi, de most így alakult. Nincs különösebb hozzáfűznivalóm, remélem lesz akinek tetszik majd!:)
Köszönöm szépen a feliratkozókat, el se hiszem, hogy mindjárt megvan a 30!:') A kommentekért pedig külön köszönet, tényleg nagyon sok erőt adnak!
Várom a visszajelzéseiteket, jó olvasást!:)
Csók.xxx.

Kilencedik fejezet – Hazudsz nekem

Halkan húztam be magam után a bejárati ajtót, majd ugyan olyan csendben levettem a cipőm és a kabátomat is. A házban tökéletes némaság uralkodott, a helyiségeket sötétség borította. Későre járt, a többiek már biztos lefeküdtek. Lábujjhegyen osonva mentem el a konyháig, majd a hűtőhöz lépve valami gyors vacsora után kezdtem kutakodni. Végül úgy döntöttem nem szórakozok most a szendvicskészítéssel, inkább levettem egy bögrét a szemközti polcról és összedobtam magamnak egy forró csokit. Lassan kavargattam a gőzölgő italt, miközben hátamat a pultnak támasztottam és az óra egyenletes kattogását hallgatva bámultam ki a hatalmas ablakon. Elmerengtem a hatalmas kertet nézve, amit most apró, földbe szúrt lámpák világítottak meg. Nagyon hangulatos volt.

Töprengésemből egy halk, rekedtes torokköszörülés szakított ki. Ijedten kaptam a fejem a hang irányába, összehúzott szemekkel próbáltam kivenni a sötétben álló srácot. Közelebb jött, így az ablakon keresztül beszűrődő fény megvilágította fáradt arcát. Meglepetten néztem a helyiség közepén tétován ácsorgó Harryre, akinek még csak most tűnt fel jelenlétem. Zavartan a hajába túrt, zöld szemeivel kíváncsian fürkészte arcomat. Félénken az ajkamba haraptam, mikor észrevettem, hogy egy alsónadrágon kívül semmi nem volt rajta. Tekintetemet végigfuttattam kidolgozott felsőtestén, nehezemre esett visszanézni az arcára. Valamivel éberebbnek tűnt, szemeibe kezdett visszatérni az a jellegzetes pimasz csillogás.

- Hát te mit csinálsz itt ilyenkor? – kérdezte a hallgatástól rekedt hangon.

- Dolgom volt – vontam vállat.

Nem szólt semmit, pillantását magamon éreztem, ahogy nem törődve jelenlétével továbbra is a kertet tűntettem ki figyelmemmel. Megittam az utolsó korty forró csokit is, majd letettem a bögrét magam mellé a pultra. Mikor visszafordultam Harry már csak pár lépésre állt tőlem. Felvontam a szemöldököm, kihívóan néztem rá, miközben ajkaim egy alig észrevehető mosolyra húzódtak. Szemei egyre sötétebbé váltak a vágytól, ahogy szemtelenül végigmért. Könnyedén átszelte a kettőnk között lévő távolságot, kezeit megtámasztotta mellettem a pulton, elzárva ezzel minden menekülési lehetőségem. Lehajtotta a fejét, göndör fürtjei arcomat csiklandozták, míg meleg lehelete szinte simogatta a bőrömet. Egyre szaporábban lélegeztem, egyik kezemet felemeltem és bátortalanul végigsimítottam kulcscsontján, mire egy halk nyögés volt a válasz. Felbátorodva reakcióján lejjebb vezettem ujjaim és a hasán lévő kockákat rajzoltam körbe. Csendesen mormogott, miközben egy apró puszit nyomott a fülem mögötti részre. Megborzongtam a különös érzéstől, amit kiváltott belőlem, felsóhajtottam, mikor folytatta kényeztetésem és végigcsókolta a nyakam is. Kezei felfedező útra indultak, végigsimított az oldalamon, majd megállapodott a pólóm szegélyénél. Hátrébb hajolt egy pillanatra, hangosan zihált, miközben az engedélyemet várta. Erőtlenül bólintottam, mire önelégült mosolyra húzódtak formás ajkai. Homlokát az enyémnek döntötte, óvatos puszit nyomott a szám sarkába, majd egyik kezét becsúsztatva a pólóm alá a hasamat kezdte simogatni. Ujjaival apró köröket rajzolt a csípőmre, miközben játékosan beleharapott a fülcimpámba. Szívem hevesen vert, félő volt, hogy kiugrik a helyéről, ha továbbra is ilyen eszeveszett iramban dolgozik. Körmeimet gyengéden végighúztam izmos hátán, mire egy mélyről jövő morgást hallatott. Kezei hirtelen lecsúsztak a combomra, majd könnyedén felkapott és a pultra ültetett. Ujjaimat a hajába vezettem, míg a másik kezemmel tarkóját cirógattam. Ő sem tétlenkedett, vadul rángatta a pólóm szélét, miközben a kulcscsontomat lepte el csókokkal. Az agyamat köd borította, nem érdekelt semmi, bár tudtam, hogy ha tudatosulni fog bennem mit tettem bánni fogom. Halkan nevetni kezdtem, mikor orrát játékosan az enyémhez dörgölte. Ajkai szinte súrolták az enyémet, megborzongtam közelségétől. Mindketten szaggatottan vettük a levegőt, szemünk csillogott a vágytól, mégsem léptünk semmit. Szó nélkül figyeltük a másikat, teljesen elvesztem zöld íriszében, amik most a szokásosnál sötétebbek voltak. Hatalmas tenyerei védelmezőn simultak a csípőmre, ahogy közelebb húzott magához. Összehúzta a szemöldökét, elgondolkodva fürkészte az arcomat, mintha valami emléket idézne fel magában. Nem tudtam mi játszódhat le a fejében, de nem akartam erőltetni, így csendben vártam, mi lesz a következő lépése. Hosszú percekig néztük egymást, míg végül halkan felsóhajtott, majd vállamra hajtva a fejét beszélni kezdett.

- Hazudsz nekem.

A levegő egy pillanatra megakadt bennem szavai hallatán, döbbentem néztem magam elé és hirtelen meg se tudtam szólalni.

- Tudom, hogy titkolsz valamit. Mondd el! – morogta.

- Nem tudom, miről beszélsz…

Hangosan fújtatni kezdett, majd hátrébb húzódott, hogy a szemembe tudjon nézni. Megacéloztam vonásaim és érzelemmentes arccal néztem vissza rá. Szemei még mindig izzottak az elfojtott vágytól, de volt benne valami más is. Éreztem a belőle áradó eltökéltséget, miszerint kideríti, mit titkolok előle. Hmm, sok sikert!

- Ne nézz hülyének! – hangja halk volt, mégis tekintélyt parancsoló.

Ártatlanul pislogtam fel rá, miközben magamban átkoztam, amiért lógva hagyott.

- Szerintem beképzeled magadnak.

Haragosan nézett rám, láthatóan nem örült neki, hogy nem veszem komolyan. Pár lépést hátrált, kíváncsian figyeltem mozdulatait.

- Miért vagy velünk ilyen? Egyik pillanatról a másikra eltaszítasz magadtól mindenkit. Miért? – kérdezte kétségbeesetten.

Fájdalmasan ért a felismerés, hogy szinte teljesen át lát rajtam. Bár nem érti tetteim okát, mégis tisztába van vele, hogy mindez csak álca. Arcom elkomorult, leugrottam a pultról, megigazítottam a ruhám, majd egészen közel megálltam előtte.

- Foglalkozz a magad dolgával! – feleltem hidegen, majd kikerülve őt az emeletre szaladtam és bezárkóztam a fürdőbe.

A mosdókagyló fölé hajolva hideg vizet fröcsköltem az arcomba, remélve, hogy ettől majd kicsit kitisztul a fejem. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen ki tud zökkenteni a szerepemből. Megőrülök tőle!

***

- Rachel! Azonnal gyere ide – üvöltött lentről valamelyik fiú, mire nyöszörögve a fejemre húztam a takarót.

Pár percig csend volt, majd mikor ismét kiabálni kezdett hangosan káromkodva lerúgtam magamról a takarót és dübörgő léptekkel indultam meg az ajtó felé, nem törődve a kócos hajammal és a hiányos öltözékemmel. Letrappoltam a lépcsőn, majd morcos képpel beléptem a nappaliba, ahol a fiúk ültek és feszülten bámulták a tévét. Érkezésemre felkapták a fejüket, elfojtottak magukban egy mosolyt, majd Liam a kanapé felé kezdett terelgetni. Leültem Niall és Louis közé és kíváncsian figyeltem a híreket, hátha rájövök mitől akadtak ki ennyire. Mikor a képernyőn feltűnt az ismerős logó elszorult a torkom, akkor már tudtam mi fog következni. Fészkelődtem egy kicsit, igyekeztem semmi jelét sem adni aggodalmamnak.

- Üdv minden kedves nézőnek! – kezdte a műsorvezető csaj. – Rendkívüli bejelentenivalóval érkeztünk. Bizonyára mindenki tudja, kikről beszélek, mikor azt mondom One Direction. A fiúknak világszerte rengeteg rajongójuk van, akik bizonyára már azt is tudják, hogy a csapat egy új albummal készül. Stábunk utánajárt a dolgoknak és sikerült exkluzív részleteket szereznie az új dalokból.

Szorosan lehunytam a szemem, mikor felcsendültek az ismerős dallamok. Éreztem, hogy a légkör egyre feszültebb, mindenki csendben nézett maga elé, míg nem Liam felállt és kikapcsolta a tévét. Félve néztem fel rá, igyekeztem megtartani közömbös arckifejezésem. Megállt előttem, karjait összefonta maga előtt, ahogy végignézett rajtam. Nyugodtnak tűnt, nem mutatta semmi jelét a haragnak, én mégis tudtam, hogy belül őrjönghet. Felvontam a szemöldökömet, kérdőn néztem rá, várva, hogy elkezdje.

- Ezt mégis mivel magyarázod meg?